A kormány megosztó és zsaroló politikája ellen, az egyetemeken jobb feltételekért: egy héten belül már a második országos sztrájkkal az egyetemi oktatók kedden országszerte leállítják az egyetemi életet Argentínában. Követeléseik konkrétak: 31,2 százalékos béremelést követelnek, az augusztusi inflációs rátával kiegészítve, továbbá azt, hogy a kormány biztosítsa az összes felsőoktatási intézmény működési költségeit – amihez egyébként törvény szerint is köteles.
Már múlt szerdán is 24 órán át üresen álltak az argentin egyetemek előadótermei. A Felsőoktatási Oktatók Szövetsége (FEDUN) és a Nemzeti Egyetemi Alkalmazottak Szövetsége (FATUN) szakszervezeti szövetsége megkezdte cselekvési tervének első részét, miután a kormányzattal folytatott bértárgyalások – várhatóan – kudarcba fulladtak. Korábban a szakszervezeti vezetők már eltávolodtak az eredeti, 51 százalékos emelésre vonatkozó követeléstől, és a fokozott mobilizáció és tiltakozások ellenére 21 százalékban állapodtak meg. Három hónap elteltével azonban végül elszakadt a tanárok türelme, amikor a kormány 3 százalékos béremelést terjesztett elő.
A kormány ugyanis több mint 300 napja figyelmen kívül hagyja az egyetemek finanszírozásáról szóló törvényt, amely előírja az oktatói bérek 51 százalékos emelését és a GDP 0,36 százalékának megfelelő költségvetés-növelést. A törvényt tavaly kizárólag az erős közvéleményi nyomás hatására fogadták el. A kormány továbbra is megtagadja, hogy elfogadja a politikája elleni jogalkotási visszavágást, annak ellenére, hogy eddig minden fellebbezéssel és már négy jogi megtámadással is kudarcot vallott. Úgy tűnik, hogy még az a háromnapos határidő is, amelyet az argentin Legfelsőbb Bíróság a múlt héten szabott a helyzetről szóló jelentés benyújtására, elkerüli Javier Milei elnök kabinetjét.
Ez a magatartás nem véletlen. Hivatali idejének kezdetétől Milei kormánya ellenségnek nyilvánította az egyetemeket. Az országos tandíj bevezetésére és az intézmények privatizálására vonatkozó eredeti terveket azonban a velük szembeni széles körű tiltakozás miatt fel kellett adnia. Most Milei nyilvánvalóan egy kimerítési stratégiát választott, amely elsősorban a költségvetés-csökkentéseken alapul. Nyilvánvalóan azt várják, hogy a munkavállalók engedjenek a nyomásnak, és elfogadják a rossz feltételeket tárgyalási alapként.
A folyamatos figyelmen kívül hagyás mellett ez a megközelítés máris hatást gyakorol. Egyre több oktató és oktatási alkalmazott kénytelen mellékállást vállalni, vagy teljesen feladni a munkáját. 2023 óta az egyetemi alkalmazottak reálbére több mint 30 százalékkal csökkent. A karok olyan támogatásokat kapnak, amelyek messze elmaradnak a törvényi előírásoktól. Ezzel kételyeket akarnak kelteni a szakszervezeti vezetésben, amely hozzászokott ahhoz, hogy a hatalmon lévő különböző kormányokkal tárgyaljon.
Három hónappal ezelőtt ez a taktikának hatékonynak bizonyult: széles körű mobilizációk és bírósági ítéletek nyomán sikerült rávenni a nagy szakszervezetek vezetőségét – a tagság véleményétől függetlenül –, hogy csupán 21 százalékos részleges emeléshez járuljanak hozzá. Ezzel ugyan sikerült enyhíteni a mobilizációt, de a konfliktus megoldását elhalasztották. Mivel a problémák ugyanúgy fennmaradtak, mint a kormány ignoranciája, a konfliktus új erővel lobbant fel.
De egy olyan kormány szemben, amely folytatni kívánja az egyetemek elleni hadjáratát és le akarja bontani az intézményi struktúrákat, a szakszervezeteknek nem maradhat helye a határozatlanságnak vagy a tárgyalási mozgástérnek. Egy országos oktatási tüntetéssel a hónap végén össze kívánják fogni az egyetemeken folyó összes ellenállási akciót. Ezek – fokozva és összehangolva – egy határozatlan idejű sztrájkká alakulhatnak, amely addig tart, amíg a kormány be nem tartja az egyetemi finanszírozási törvényt.
Írta: Santiago Stavale, Buenos Aires
Forrás: JungeWelt
